Pítör vagyok. Ha jófej vagy, lehet Pötike. De nem vagy az.

Diák vagyok, legalább is, ezt mondják rólam. Spanyol Tannyelvű blah blah blah iskolában tanulok, legalábbis szorgalmasan bejárok az órákra.

Kedvenc színem a kék. Máskor a zöld. Néha a szürke. Van hogy a narancs. Megeshet, hogy épp a fehér.

Szeretem elfoglalni magamat olvasással, zenehallgatással, múzsáskodással, spanyol tanítással, szobafal-festéssel (persze vízfestékkel!), valamint élénken lakberendezem Krösztiii szobáját.

Nincs sok háziállatom. Volt három tengerimalacom, most meg van egy bátyám és egy unokanővérem. Ennyivel meg is elégedek.

Szeretek moziba járni, de csak jó társaságban. Nem értem, miért kell kiöltözni a moziba ( és sminkelni!) amikor úgy is sötét lesz, de a csajok valahogy jobban érzik magukat ettől.

Imádom a magyar közlekedést, buszozást, a szemét buszsofőröket, késő buszokat, és a két és fél órás oda-haza busz utat naponta.

Annyira szeretem az országot, hogy minél tovább itt akarok maradni – max az egyetem elvégzéséig!

Arról fogalmam sincs, hogy minek tanulok tovább, de, majd lesz valahogy. Valahogy mindig lesz!

A múltkori DVD-zés során pedig arra is rájöttem, hogy végső soron szeretem a kis csöndes, unalmas semmi-nem-történik-itt falucskámat, ami egyébként nagyközség. Itt legalább nem esznek meg a zombi, agyzápult, fertőzött hegylakók. Ja, nem említettem volna, hogy szeretem a horror műfajt?! És az ironizálást.