Titkos Fegyver

A férfi, akinek két foga hiányzott, tökéletes tervet eszelt ki Alex Rider megölésére. Elképzelte. Eltervezte. És ma végre fogja hajtani. A neve Skoda volt. Vagyis így hívta magát, mikor drogdíler volt Nyugat-Londonban. Ott árulta a kis halálos csomagjait bárokban, az utca sarkokon, iskolák körnéykén, egész addig, míg egy nap hibát követett el. A Brookland Iskolát választotta, így találkozott Alexszel.

Skoda ezen gondolkodott, amint az iskolával szemben ült - tíz hónappal később -, nézett és várt. Még mindig lehetetlennek tűnt. Egy hajón lakott. A 14 éves iskolás srác egy daru és egy kampó segítségével kiemelte a hajót a vízből, és egyenesen a rendőrőrs elé ejtette a levegőből. Skodát azonnal letartóztatták.

Az egészben a legrosszabb, hogy nevetségessé vált a bűnözők körében.

Skoda sejtette, hogy Alex nem ismerné meg most. Még mindig volt hiányzó foga és átfúrt füle, de a hajóval történt baleset után szörnyű sebei lettek. Az orvosok próbálták rendbe hozni őt a kórházban, de a varratnyomok megmaradtak. A hegek a homlokán kezdődtek, lefelé húzódva az orráig, folytatólagosan a száján át, s végül az állán értek véget. A fejének két féltekéjét újra egymáshoz varrta az orvos, aki nyilvánvalóan sosem volt gyakorlott arc-sebész. Visszataszítóan nézett ki.

De Alex Rider meg fog fizetni. Skoda megszökött a börtön-kórházból.

Nyomozott és végül felfedezte, hogy kit kell okolnia a balszerencséje miatt.  Tudta, hogy újra le fogják tartóztatni. De az nem számított. Ma ő lesz az, aki nevet.

Alex kijött dráma teremből, amikor összefutott az új tanárával… szó szerint. Fél tucat fiúval együtt épp a Brookland Iskola egyik szabályát szegték meg: Ne futkározz a folyosón! Valahogy a másoknak sikerült kikerülniük őt. Alex belerohant.

Mindenki Miss Treatről beszélt, mióta csak néhány héttel ezelőtt megérkezett. Ő helyettes tanár volt – fizika és kémia– és hirtelen mindenki természettudományt akart tanulni.

Miss Treat fiatal volt; húsz éves és majdnem képtelenül vonzó, szőke haja a válláig ért, miközben kék szeme és filmsztár ajka volt. Úgy öltözött, mint egy tanár: szürke, szabott dzseki és komoly cipő. De úgy sétált, mint egy modell. A fiúk viccelődtek rajta. A lányok csodálták őt. És Alex éppen összefutott vele. Ez volt az első alkalom, hogy találkoztak.

- Jó reggelt! - mondta. - Én Donna Treat vagyok!

- Természetesen maga - válaszolta Alex.

Hűvösen ránézett.

- Te Alex Rider vagy! - mondta.

- Igen. - Azon töprengett, hogy honnan tudta.

- Megnéztem az utolsó időszakról szóló beszámolókat. Sok lemaradást kell behoznod.

- Távol voltam… beteg.

- Úgy tűnik sokszor vagy beteg – mondta Miss Treat.

Alex nem mondhatja el neki az igazságot. Nem mondhatja el senkinek. Még ha szabadna is, senki sem hinne neki.

Nem voltak szülei. Nagybátyjánál nevelkedett,– Ian Ridernél–, aki kém volt, az MI6 egy rejtett részlegén dolgozott... egy titok egy titkon belül. Aztán nagybátya meghalt, és Alexet valahogyan rávették, hogy vegye át a helyét. Voltak idők – legalább is azt mondták – hogy, egy gyerek olyan dolgokat tud megvalósítani, amit egy felnőtt nem. És ha hiányzott az iskolából? Ha úgy jött vissza, hogy nem csak sérült volt, de az egész élete megváltozott? Ez nem számított. Azt az országáért tette. Senkinek nem kell tudnia.

Természetesen Miss Treatnek igaza volt.

Az erőfeszítései ellenére, hogy lépést tartson, Alex csúszott.

Osztályban hátul volt. A nő olvasta a beszámolókat róla(-Alexről-).

Az osztályfőnöke: Alex gyors felfogású és kellemes fiú de jobbat tenné, ha rendszeresebben járna az iskolába...

És humán tárgyakat tanító tanár: Alexnek többet kellene csatlakoznia és az osztály részét képezni. Megint távol volt ebben az időszakban. De írt egy első osztályú esszét az orosz politikáról és a Murmansknál lévő flotta összeomlásáról.

Ez szórakoztatta Alexet. Az, amit Murmanskról megtanult, nem volt egy könyvbe sem. Ha nem tudna róla, Murmansk – Oroszországgal együtt– már nem létezne.

Miss Treat még mindig azokkal a mélykék szemekkel nézte őt.

- Mész a kirándulásra ma délután? - kérdezte.

- Igen, hölgyem.

- Érdeklődsz a fegyverek iránt?

Alex röviden gondolkodott azokon a fegyvereken és késeken, amikkel rá céloztak.

- Igen - mondta.

- Nos akkor jó szórakozást! De ne futkoss a folyosón.

És azután elment, elsuhant mellette és eltűnt a személyzeti szobában.

Alex azon töprengett, hogy mit csinálhat, amikor nem dolgozik. Csengettek. Miközben gyorsan sétált, a következő osztály felé tartott.

A kiállítást a British Museum-nál Háborús Hétszáz Év-nek nevezték és fegyverek több száza volt – az íjjaktól  az automata gépfegyverekig – kiállítva egy tucatnyi galériában. Két osztály ment a Brooklandi iskolából, Miss Treat és Mr Kydd(történelmet tanít) felügyeletében.

Ez a nap utolsó látogatása volt. A múzeum bezárni készült.

Később, Alex nem tudott rá visszaemlékezni, hogyan maradt le.  A másolatfegyverek egy részét nézegette. MI6 soha nem engedte meg neki, hogy fegyvere legyen. Talán emiatt érdeklődött. Ugyanakkor egy megjelenő biztonsági őrre lett figyelmes, aki kivezette a többi látogatót a galériából, mielőtt lassan közeledett volna feléje. Úgy tűnt, az őrnek egy szörnyű autóbalesete volt. Az arcát egy sor öltés szelte ketté.

- Élvezed? – kérdezte az őr.

Alex vállat vont.

- Ha szereted a fegyvereket, lehet, hogy ez érdekel.

Az őr mosolygott és az volt ami megmentette Alex-et. A két hiányzó elülső fog. Alex azonnal tudta, hogy látta már ezt a férfit azelőtt – és már mozgott is, csúszott hátrafelé, ahogy a hamis őr hirtelen elővett egy kardot, amit a szomszádos kung-fu galériából lopott el.

Egyszarvú kard volt, neve lin jiao dao: tizenötödik századi, kínai.

Ennek három borotvaéles pengéje volt: egy körülbelül 1 méteres, a mások 2 rövidebb, a hozzáerősített fogantyú mint halálos félhold alakú. Az őr a fejére célzott. Ahogy Alex hátra ugrott, érezte a pengét ami egy centiméterre suhant el az arcától. Az őr másodszor is rátámadott miközben a három pengével most előre döfött. Alexnek éppenhogy sikerült elkerülnie őket, mivel akadályozta az iskolai egyenruhája és hátizsákja. Hátraperdült, elvesztette az egyensúlyát és elesett. Hallotta az embert hangosan felnevetni, miközben vállával ráesett a fapadlóra. Az esés kiszorította belőle a levegőt.

Az őr előre sétált a kardot forgatva. Ekkor Alexnek eszébe jutott a neve.

- Skoda! - mondta.

- Emlékszel rám?

- Nagyon jó arcmemóriám van. De úgy tűnik, hogy valami történt a tiéddel.

Alex megpróbált felkelni, de Skoda a talpával visszanyomta őt.

- Te tetted ezt velem! - Skoda vicsorgott, és Alex látta, hogy a feje két oldala nem egyszerre mozgott. Olyan volt, mintha két ember harcolt volna az arca irányításáért.

- És most meg fogsz fizetni! - Skoda kuncogott.

- Ez lassú lesz. Fájni fog!

Felemelte a kardot. Nem volt semmi, amit Alex tehetne. Most az egyszer gyámoltalan volt, a hátán feküdt, szerkentyűk nélkül, nem volt semmi okos ötlete. Skoda vett egy lélegzetet. Olyan volt, mint egy mészáros, aki megvizsgál egy elsőrangú húsdarabot. A nyelve kilógott. Azt szintén összevarrták.

Volt egy puha, puffanó hang. Skoda előredőlt és mozdulatlanul feküdt. Egy kicsi, tollas dárda állt ki a nyakából. Alex túlnézett rajta és a feje úszott (fájt).

Miss Treat állt ott, egy nyugtató pisztolyt tartva.

- Megsebesültél, Alex? - kérdezte.

Alex bizonytalanul lábra állt.

- Maga...? – kezdte. A fegyvert bámulta.

- Minden rendben van - mondta Miss Treat. - Én MI6-tól vagyok. - A cipője orrával megérintette az öntudatlan drogkereskedőt. - Tudtuk, hogy Skoda elszökött. Féltünk, hogy követne téged. Azért küldtek, hogy szemmel tartsalak téged.

- Maga kém?

- Úgy gondolom, a szavak, amiket keresel… köszönöm!

Ez igaz volt. Éppen megmentette az életét. Alex körülnézett. A Háború Hétszáz Éve. Ő is a része volt, azóta, hogy a bácsikája meghalt. MI6 a titkos fegyverükké tették őt. A saját kis üvegcellájukba tették, és a kulcs náluk volt.

- Köszönöm, Miss Treat! - mondta.

- Ne említsd ezt, Alex! - válaszolta Miss Treat. - Neked most le kellene menned és megkeresned a többieket, amíg a barátunkkal foglalkozom. - Rá mosolygott. -És tartsd észben: ne fuss!

 fordította: Viki
korrigálta: Kröszti.
Köszönjük Vikinek!